A V.4 rövid története

A század gyakorlatilag az IL-2 Sturmovik repülőgép szimulátor programra alapul. A század megalakításánál arra gondoltunk, hogy vannak olyanok, akiket nem vonz annyira a full real beállításokkal való játék, vagy ha vonz is nem elég gyakorlottak az ebben a módban való harchoz, és gyakran csak rövid idejük van játékra. Így semmiféleképpen nem tudnak egy hosszú kiképzést végigcsinálni. Ezért alternatívát jelentettünk az akkori V0101 század mellett. A kezdetekkor inkább dogfight harcban jeleskedtünk, ki-ki tudásának megfelelően. Ez volt a pilótáink jutalmazásának alapja is amihez az IL-2 Manager nevű programot használtuk.

Az alacsony létszám miatt gyakran repültünk a Virtuális Puma Vadászosztály pilótáival is, akiktől sokat tanultunk, repülési manővereket vagy taktikát, csak hogy a két legfontosabbat említsük. Ahogy gyarapodtunk egyre több virtuális pilóta választott minket, ezért megfogalmazódott bennünk, hogy változtassunk a szabályzatunkon és a V0101 vadászosztályhoz hasonlóan egy komolyabb századot, komolyabb követelményekkel szervezzünk, mint például a full real nehezítés, köteléktartás, stb. Amikor IL-2 Forgotten Battles kijött váltottunk és az új szabályzatunknak megfelelően elkezdtük a század fejlesztését.  Így most már mi is felvehettük a versenyt komolyabb századokkal, és sikeresebben szállunk szembe a Virtuális Keleti Fronton, nemzetközi csapatokkal. A század létszáma egy év alatt 23 pilótára nőtt – ebből 17 aktív pilóta – ami nem olyan rossz, ha figyelembe vesszük a többi, akár nemzetközi csapat állományának létszámát.

Mi is szervezünk találkozókat nemcsak a saját századunkkal, hanem a többi magyar századdal is, hogy személyesen is megismerjük egymást. A jelenlegi aktív tagjaink napi rendszerességgel repülnek a virtuális égbolton. Kapcsolatot tartunk a kecskeméti Dongó századdal is, ennek csúcspontja volt a privát reptér látogatás, ami csak a mi kedvünkért jött létre.

Századnak van egy érdekes jellemzője, hogy sok családos és több harmincon túli pilótánk van, emiatt persze néha akadályokba ütközik a gördülékeny játék szervezés, vagy a netes (hangos) kommunikáció.

De nézzük hová nyúlnak vissza gyökereink:

Az 1/1 vadászszázad életútja, átszervezései és parancsnokai

Az első világháborút lezáró tragikus trianoni békeszerződés határozványainak értelmében a háborúvesztes Magyarországnak tilos lett bármilyen katonai repülőerőt létesíteni és fenntartani. Az 1938-ig tartó korszakban a magyar katonai vezetés azonban minden tőle telhetőt megtett a szigorú előírások kijátszására. 1927-ben a fegyver nélküli rejtett légierő részére, azaz évi honvédelmi költségvetésben 1181 fő részére jelent meg pénzügyi fedezet az úgynevezett Légügyi Hivatal fenntartási céljaira. 1928-ban már 7 rejtett repülőszázad egzitált csendőr, időjelző, pénzügyőr stb. alakulatoknak álcázva. A szedett-vedett gépállományú, de kitűnő személyi összetételű titkos légierővel évről évre fejlődött, egészen 1938. augusztus 21-ig. Azon a napon a jugoszláviai Bled városában egyezményt írt alá a jugoszláv miniszterelnök, valamint a román, cseh és magyar külügyminiszter, amelyben rögzítették a magyar fegyverkezési egyenjogúság elismerését. Ezzel a ténnyel megalakulhatott, és porondra léphetett – immár nyíltan, nem rejtve – a Magyar Királyi Honvéd Légierő.

1936. október elsejével, a még rejtett Vadászosztály, átalakult a kétosztályos 1. sz. Vadász Repülőezreddé, amelynek II. osztálya három vadászszázaddal, a 4, 5, 6-os századokkal Kecskemétre települt. A századok négy rajból álltak, egy parancsnokiból, és három másikból.

Az 1/4-es a KÖR ÁSZ, az 1/5-ös a DONGÓ, az 1/6-os a TEVE századnevet kapta. Meg kell jegyezni, hogy az elnevezéseket általában az egyes századparancsnokok eszelték ki és hagyatták jóvá, vagy csak elfogadtatták a repülőgép vezetőkkel. Az 1/5-ös vadászszázad parancsnokságát Szabó Mátyás főhadnagy kapta meg.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Szabó Mátyás először a BIKA nevet találta ki, de néhány nap alatt a többi századok pilótái “a BIKA ugyebár BAROM, tehát barmok vagytok, de lehet, hogy csak birkák!” – szöveggel szórakoztatták az 1/5-ös század tagjait… tréfa gyanánt. Ezt Szabó Mátyás nem viselhette el, és keresztülvitte az azonnali névváltoztatást! Így lett a század neve DONGÓ, vagy sokak által használva, DARÁZS. Elkészült a ma is Kecskeméten használt darázs formája. Elkészültek a tűzzománcozott gomblyuk jelvények, a Fiat CR.32-es vadászgépeikre felfestették a körben ábrázolt, nagyon találó dongót, a hordfelületére pedig felkerültek a ma is használatos piros-fehér-zöld ékek. Tehát 1936. október 1.-től származtathatjuk a DONGÓ-DARÁZS század megalakulását.

A század, de nemcsak a DARÁZS, hanem az egész ezred mind a hat százada, akkor már Fiat CR.32-es, együléses, olasz vadászgépet repülte. A korábbi olasz szállításokból 1938-ig több mint száz gép állt rendelkezésre ebből a típusból. Kiképzés és gyakorlatban tartás céljára szolgált a kétüléses Fiat CR.30-as géptípus. A CR.32-es harci gépeken (századonként 9+3) kívül, minden század kapott igen jó repülő tulajdonságú Focke-Wulf Fw-56 Stösser típusú német gyártmányú vadász-gyakorlórepülőgépekből is.

1938. június 14.-én Horthy Miklós jóváhagyta azt a szervezeti intézkedést, amely a század (és a többi vadászszázadnál is) a szervezeti felállást a már említett négy rajban, kilenc kivonuló repülőgéppel (a későbbiekben tizenötre tervezték felemelni), és három gyakorló repülőgéppel határozták meg. Ehhez tartozott még egy műszaki szakasz, egy fegyver-bombakezelő raj, rádió és távbeszélő raj, légvédelmi géppuskás raj és vonat.

A DONGÓ század 1938. december 15.-én az első bécsi döntés után, a felvidéki részek visszatérésekor, továbbra is 1/5-ös századként felkerült az egész osztállyal együtt – Budapest légvédelmének megerősítése céljából – a mátyásföldi repülőtérre.

1939 tavaszán azonban – az úgynevezett szlovák háború idején – Miskolcon találjuk őket, szigorú készültségben. Még mindig 32-esekkel repülnek. A Szobránc térségében lezajlott győzelmes légi harcból – legnagyobb sajnálatukra – a DONGÓ század kimaradt. Nem is sejtették, hogy a sors számukra sokkal keményebb feladatot tartogat…

1940. július 2.-án készenlétbe helyezték az 1. repülődandárt, a román vállság idején. Ugyanis a román kormány nem teljesítette Magyarország egyetlen követelését sem. Az 1. 2. és 3. magyar hadsereg már felvonult, amikor a német diplomácia közbe lépett, és Románia meghátrált.

Szabó Mátyást 1940. augusztus 1-jével előléptették századossá. Az október elsejével 1/5-ös század számozása megváltozott, az új szervezésben pedig megalakult az 1. ezred I. osztálya, melyben a század az 1/1. számozást kapta. A Dongók az 1/2. Ludas Matyi századdal november elején az 1938-as, úgynevezett győri haderő fejlesztési program keretében épített új szolnoki repülőtérre települtek, Szabó Mátyás pedig egy ideig betöltötte az osztály-század és repülőtér parancsnoki beosztásokat is.

1941 tavaszán, a jugoszláv hadjárat során ismét az 1. repülődandárt helyezték készenlétbe, köztük a Dongókat is, akik Pécsre települtek. A magyar repülők csak a 3. hadsereg Baranya – Bácska sávjában működtek, hogy ne zavarják a német légi hadműveleteket.

1941. április 9.-én a század Barcs térségére oltalmazási feladatot kapott, amit műszaki okok miatt nem tudott végrehajtani.

Az állandó átszervezésekkel “megáldott” magyar légierőben, 1941-ben egy június 16.-i rendelkezéssel az 1/I. szolnoki és 2/II. kolozsvári osztályokat, 1. és 2. Gyakorló vadászosztályokká számozták át, úgyhogy mindkettőhöz csak egy-egy század tartozott. Így természetesen a Dongók Szolnokon maradtak.

1941 június 22.-e, a Szovjetunió megtámadása után, bár a magyar erők nem vettek részt a támadásban, a vadász századokat az ország észak-keleti részébe vezényelték. A még mindig Fiat CR-32-vel repülő Dongók Felsőábrányra (ma Bükkábrány) kerültek az Ózd-Diósgyőr iparvidék védelmére. Szabó Mátyás százados, az osztály parancsnoka úgy intézkedett, hogy az 1/I. osztály két százada, az 1/1. Dongó, és az 1/2. Ludas Matyi naponta váltsa egymás között a készenlétet.

Júlus3.-án és 4.-én a század a front előre haladása miatt Felsőábrányból Miskolcra települt.

Július 7.-én az 1/1. és az 1/2. század visszatért Szolnokra, ahol átképzést hajtottak végre a Re 2000 Héja típusra. A háborúba történő belépéssel a Dongó század nem jutott harci lehetőséghez. Erre még egy évet várniuk kellett.

Az augusztus 20.-i tiszté avatása után a századhoz vezényelték szomolnoki Pánczél Imre hadnagyot.

Szeptember 1.-én került a század állományába vitéz Szentgyörgyi Dezső az 1/2. „Ludas Matyi” századból. Ekkor az 1/1. század parancsnoka Kiss Zoltán főhadnagy volt. Szabó Mátyás százados csak a frontra induláskor vette vissza a század parancsnokságát

1942 áprilisában légierő parancsnoksági parancsban adták ki az addig egy százados szolnoki és kolozsvári kiképző vadászosztályoknak a hadiszolgálatra való felkészülést. Gyakorlatilag a két osztály meglévő egy-egy százada egy hadilétszámú önálló vadászosztályt képezhetett. A személyzeti és anyagi feltöltés határidejét 1942. június hó végére tűzték ki. Parancs szerint a kivonuló vadászosztály az repülőcsoport alárendeltségébe került. Mindez pontosan a légierők parancsainak megfelelően megkezdődött. A földi rész (üzemi századok és a műszaki anyag) tengelyen történő szállítása 1942 májusában már folyamatban volt. Május 30.-n rakodott ki az 1/1. vadászrepülő-század légvédelmi gépágyús félszakasza.

Még májust írtak, amikor egy meglepő parancs érkezett a légierőktől. Ennek értelmében vitéz nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagy, Magyarország kormányzó-helyettese azonnali hatállyal bevonul az akkor még szolnoki harckiképző osztályhoz, hadra fogható Héja (RE 2000) pilóta átképzés végrehajtására. Be kell osztani az I/1 (DONGÓ) század kötelékébe és azzal együtt vonul ki a hadra kelt sereghez. A szolgálat időtartalmát nem határozták meg. A vonatkozó rendelet a kötelező megszólítását is meghatározta miszerint úgy a szolgálati mind a magánérintkezésben őt “Főméltóságod” megnevezés illeti meg. A főhadnagy bevonulása május közepén valóban megtörtént. Ezekben a hetekben kialakult az 1./1. é a 2/1 (DONGÓ és KERESZTESPÓK) századok kivonuló személy állománya is. Ez a következőképp történt:

I/1. század
Pilóta	Rang	Légigyőzelmek
Szabó Mátyás Bánlaky Győrgy	százados főhadnagy	2+
v. Horthy István	főhadnagy	1+
Kőhalmy János	hadnagy
Pánczél Imre	hadnagy	5+
Takács László	hadnagy
Lukács Ottó	zászlós
Römer József	zászlós
Szabó István	hadapród őrmester
Szentgyörgyi Dezső	őrmester
Tarnay Sándor	őrmester	1+
Nemeslaki Zoltán	őrmester
Molnár Lajos	őrmester
Galambos Gábor	őrmester
Gémes Kálmán	szakaszvezető
Baltai István	szakaszvezető

Földi személyzet ismert tagjai:

Bodó András főtörzsőrmester hangármester
Kocsis István törzsőrmester főszerelő
Mészáros Ferenc tartalékos címzetes szakaszvezető segédszerelő
Bebesi Antal tartalékos szakaszvezető
Kovács János címzetes őrvezető
Landesz József honvéd

Meg kell jegyezni, hogy ez a századnévsor korántsem egyezik azzal a névsorral, amely 1936-ban, a DONGÓ század megalakulásakor készülhetett volna. Hat év telt el, és 1942-ben már a fiatalabb repülőgép vezető évfolyamok végzősei domináltak. Nemeslaki Zoltán őrmester például a magyar királyi honvéd légierő Dél-Olasz Repülő Tanfolyamát /DRT/ végezte el 1940-ben, ezért az olasz repülőjelvény viselésére is jogosult volt. 2005. január 25.-én hunyt el.

A két század pilótái a gyakorlatban, a frontbevetések során, közvetlen parancsnokai igen jó együttműködése következtében, gyakran keveredtek. Ebből kifolyólag azonban az osztályon belül soha nem keletkezett súrlódás, legfeljebb egészséges rivalizálás. A frontszolgálatot megelőzően szolnoki időszakban Szabó Mátyás töltötte be az osztály- és repülőtér parancsnoki beosztásokat is. A hadműveleti területre való kivonulás előtt azonban az elöljáró parancsnokság Szabó Mátyást válaszút elé állította: vagy lemond az osztályparancsnokságról és akkor az 1/1. (DONGÓ) század kivonuló parancsnoka lesz, vagy pótosztály és reptér parancsnokként visszamarad Szolnokon. Egyidejűleg Csukás Kálmán vezérkari őrnagyot kinevezték a kivonuló vadászosztály parancsnokának. Szabó Mátyás természetesen az első megoldást választotta, bár mellőzése kétségtelenül mélyen bántotta. De hát katona volt. Persze kereshetnénk az összefüggést az imént elmondottak és Horthy István frontra vonulása között, de ennek nincs értelme, nem bizonyítható. Horthy Istvánra fordítva a szót, a légierő parancsban kiadott kötelező megszólítás (Főméltóságod vagy Főméltóságos Úr) nem sok sikert hozott, inkább nem kívánatos kellemetlenséget okozott. Láthatólag őt magát is zavarta ez az előírás. Kísérője, Nemeslaki Zoltán elmondása szerint nem egyszer előfordult, hogy szolgálaton kívül Horthy István részt vett barátságos focimeccseken csatárként, és ilyenkor olyan furcsán hangzó, meccs közbeni kiszólásokat lehetett hallani, mint például:

- Főméltóságos Úr, legyen szíves passzolni! – vagy például
- Főméltóságodnak lesen tetszik állni! – stb.

Személyre szóló parancs volt a hadsereg parancsnokságtól, hogy Horthy semmi körülmények között nem mehet át a gépével a Don bal partja, tehát a szovjet vonalak és a hátország fölé. Volt úgy, hogy ezt a parancsot a főhadnagy megszegte. A bevetés után azonban feszes “vigyázz” állásban jelenteni kellett, méghozzá “alázatosan” a századparancsnoknak. Az pedig válaszolt: Nem szeretném, ha Főméltóságod még egyszer megszegné az erre vonatkozó parancsot!

Az elmondott extrém esetek azonban nem ecsetelték hűen a kormányzó-helyettes valódi viszonyát a tiszt- és legénységi állományú repülőkatona bajtársaihoz. Tartalékos főhadnagyi rendfokozatát még a rejtett légierő időszakában szerezte, nem nagy megszakításokkal, mindig részt vet gyakorlatban tartó repüléseken az éppen rendelkezésre álló géptípusokon. A légierők szellemét volt ideje magába szívni és magáévá tenni. Így kivívta bajtársainak teljes megbecsülését, azoktól soha nem hallottam róla bármilyen rosszat, vagy akárcsak hátrányosat is mondani. Ifjú növendék korától végigcsinálta a pilótaképzés és a szolgálat minden fázisát.

A kivonuló vadászosztály két lépcsőben repült ki. Július 2.-án érkezett ki Konotop repterére a Dongó század kilenc Héja típusú repülőgéppel. Eredetileg tizenkét géppel indultak de egy repülőgép a kitelepülés közben Kolomea repterén átvágódott, kettő repülőgép pedig Kijevben maradt, mert javításra szorultak. A viszonylag késői kiérkezés oka az volt, hogy a már Olaszországból is eleve késve érkező gépekbe a csepeli reptéren még be kellett építeni a 90 kg-os hátpáncélt. Így az utolsó gépek csak lassan csordogáltak Szolnokra.

A két, Kijevben maradt gép nem igényelhetett nagyobb javítást, mert július 3.-án Csukás Kálmán vezérkari (továbbiakban vk.) őrnagy az 1. vadászrepülő-osztály parancsnoka 14 óra 10 perckor jelentette, hogy tizenegy Héja és kettő Bü131 repülőgéppel megérkezett a Kurszk környéki hadireptérre az 1/1. századdal. Az osztály másik százada, a 2/1. Pók század ekkor még nem ért ki hadműveleti területre, így az osztály ekkor még csak a Dongó századból állt bevethetőség szempontjából. Ez a hadrafoghatóság is csökkent, mert érkezéskor az egyik Héja futóműve nem nyílt ki, és a gép átvágódott. Így csak tíz hadra fogható repülőgép maradt.

Július 4.-én engedélyt kaptak, hogy rajkötelékekben tájékozódó repülést végezzenek az Oszkol folyóig, de az esős, hűvös időben esős, hűvös időben csak egyetlen raj tudta ezt végrehajtani.

Július 5.-én a vadászok tájékozódó repüléseket végeztek az Oszkol és a Don között, és egyben a közelfelderítőknek láttak el légtérbiztosítást. Délután a németek szerették volna, ha a magyar vadászok támogatva a magyar bombázókat, részt vesznek bevetésekben, de ez bomba és lőszerhiány miatt nem valósult meg.

Július 6.-án nyolc Héja kísért hat CA-135 magyar bombázót, melyek a voronyezsi pályaudvart bombázták 250 kg-os bombákkal. Ugyanezen a napon született döntés arról, hogy két vadászraj Szlaszovaja repterére települjön

Július 7.-én csak tájékozódó repülések voltak.

Július 8.-én délelőtt a németekkel közösen hajtottak végre bombázó kísérést, a késő délutáni órákban hat vadászgép biztosított fedezetet hat bombázónak a már rombolt urivi híd és közelében átkelő szovjet csapatok ellen mért támadás során. Eggyel kevesebb vadászgépből tért vissza. Pánczél Imre hadnagy motorhiba miatt kényszerleszállást hajtott végre.

Július 13.-án a vadászok előkészületeket tettek a Sztarij Oszkol „Nyugat” repülőterére való áttelepülésre, mert nem voltak megelégedve a szlaszovajai reptér talajával. Az ugyanis göröngyös volt, és rongálta a Héják futóművét, és a farokkerekét.

Július 14.-én a vadászszázad hat üzemképes repülőgépe áttelepült Sztarij Oszkoljba. Ezen a napon az alacsony felhőzet és az esőzések miatt nem volt jelentős légi tevékenység. A század az áttelepülésen kívül nem is repült mást ezen a napon.

Július 17.-én az egyik raj az urivi hídfő ellen vonuló 1. magyar páncéloshadosztályt biztosította. Pontosabban csak az egyik ezredét, mert a hadosztály üzemanyaghiány miatt nem volt bevethető. Ezen a napon Rőmer zászlós Csukás őrnagy gépét vitte vissza szervizből, amikor átvágódott. Ez volt a harmadik ilyen balesete.

Július 18.-án Héja géppárok közelfelderítőket biztosítottak, melyek az urivi hídfőt támadó III. hadtestnek végeztek tüzérségi repüléseket. A harcokban személyesen részt vett Csukás Kálmán vk. őrnagy, a vadászrepülő osztály parancsnoka is, és Héja gépével alacsonytámadást hajtott végre az átkelő erők ellen, amely során gépe lövést kapott, de ő saját területen sikeresen kényszerleszállt. Pánczél Imre hadnagy figyelte Csukás földet érését, majd hazarepült, és egy Arado repülőgéppel érte ment. A frontvonalon tartózkodó Jány Oszkár vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka, a vadászoltalmazást példaértékűnek nyilvánította.

Július 22.-én döntés született, hogy a vadászosztály Ilovszkoje repterére települjön át. De ez ekkor még nem történt meg. Így mikor Július 24.-én Rákosi Béla altábornagy, a légierő parancsnokának Heinkel 111-se kényszerleszállt Sztarij Oszkolban, az még vadász reptér volt. Ugyanezen a napon a vadászok biztosítást nyújtottak 3 közelfelderítő repülőgépnek, melyek négyszer hajtottak végre bevetést 10-15 km mélységben.

Július 30.-án érkezett meg a hadműveleti területre a vadászosztály másik százada, a 2/1 Pók század.

Augusztus 5.-én reggel 5 órakor az 1/1. Dongó század áttelepült Ilovszkoje repterére.

Augusztus 6.-án Horthy István főhadnagy és kísérője, Nemeslaki Zoltán őrmester a Korotjak magasságában átrepülte a Dont és találkozott egy szovjet kötelékkel, amely tizenkét IL-2-ből, és huszonnégy LaGG-3-as vadászgépből állt. A magassági fölényüket kihasználva lecsaptak a szovjet vadászokra, áthúzva rajtuk a föl felett menekültek el. Egy LaGG-3-as vadász Horthy István lövései nyomán kivált a kötelékből, és valószínűleg lezuhant. A két magyar gép elszakadt egymástól a menekülés során. Nemeslaki még látta, hogy Horthy gépét egy LaGG-3-as üldözi. Miután lerázta a saját üldözőit, nem találta Horthy gépét, így túllépve 10 perccel a parancsban előírt bevetési időt, az 1 óra 30 percet, visszatért. Gépét több találat érte, csak a hátpáncél mentette meg. Horthy 30 perccel később, érkezett meg, nem állt iskolakörre, egyből fordult a leszállójelre. Élénken ugrott ki a gépből, és katonásan jelentett. Szabó Mátyás századparancsnok először és utoljára mellőzte az előírásos megszólítást:

- Főhadnagy úrnak nem volt feladata a Dontól keletre portyázni!

A gépen a kabin mögött egy lövésnyom volt látható, majd a jobb szárnyon még egy. Egy helyen a szegecselés mentén hat centis dudor keletkezett. Az írott bevetési jelentésben nagyjából ugyanazt rögzítette, amit Nemeslaki jelentett. Később feloldódva mondta:

- Mátyás, nem volt elég sebességem! Szerettem volna tolni a gépet. Nem bírtam föléje mögé kerülni.

Ez egy esemény dús nap volt. Pánczél Imre hadnagy megszerezte első légi győzelmét Uriv térségében, amit egy LaGG-3 vadászgép felett aratott.

Augusztus 9.-én Takács László hadnagy és még öt másik Héja a 7. könnyűhadosztály légi oltalmazására indult és a nap felől egy tizenkét gépes LaGG-3-as szovjet kötelék támadta meg őket. Négy magyar vadászgép bocsátkozott harcba. Takács László hadnagy comb és váll lövést szenvedett. Sikerült saját területen leszállnia, de sérülése miatt kórházvonat augusztus 11.-én hazaszállította gyógykezelésre.

Augusztus 11.-én Gémes Kálmán gépét lelőtték. Ő kiugrott, de orosz területen ért földet, és fogságba esett. Gémes Kálmán az 1/2. Ludas Matyi vadászszázad Héja csoportjával már járt 1941-ben a keleti harctéren, amikor is egyetlen légi győzelmét aratta egy Rata ellen. Vele egy tapasztalt pilótát veszítettek el a Dongók. Repülőgépére egy gémeskút volt festve. Ezen a napon volt Horthy István 24. bevetése.

Augusztus 20.-án reggel 5 órakor Bánlaky György főhadnagy, Szabó István hadapród őrmester, Horthy István főhadnagy, Nemeslaki Zoltán őrmester Heinkel 46-os közelfelderítők kísérésére szállt fel, melyek Szvoboda légterébe lettek küldve. A kísérendő gépekhez történő felzárkózáskor Horthy István V-421 jelzésű gépével egy erősen szűkített bal fordulóból nem tudott kijönni, dugóhúzóba került, és 300 méter magasságból a földbe csapódott. Horthy István főhadnagy, kormányzó-helyettes hősi halált halt. A balesettel kapcsolatban több teória, elmélet is létezik, melyeknek kitárgyalása hosszadalmas lenne. Horthy István főhadnagy a harcokból kivette a részét, nem bújt a rangja, társadalmi helyzete mögé. Huszonnégy túlélt bevetése volt. Olyan ember, akire a Dongók mindig emlékezni fognak, és akire mindig büszkék lehetnek.

Sajnos nem ő volt az egyetlen halottja a századnak ezen a napon. Korotojak térségében hős halált halt Baltai István címzetes őrmester is. 1918.08.12.-én született. Anyja neve: Wadicsán Margit. Lakhely: Mezőhegyes. Halálának oka koponyatörés. Alekszejevkában temették el.

Októberben Szabó Mátyás századost visszavezényelték Magyarországra, és részben Szolnokon, de legfőképpen a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Ebben az időben egy másodrendű kitüntetést adtak át számára a hadiszolgálatáért. Kérdésére, egy vezérkari ezredes barátja közölte, hogy a döntésre hivatott HM osztályvezető az eredetileg neki szánt Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét indoklás nélkül kihúzta. Ebből Szabó arra következtetett, hogy bár sem írásban, sem szóban Horthy haláláért senki nem tette őt felelőssé – azért mégiscsak – “feketebárányként” kezelik.

Szabó Mátyással együtt visszatért a 2/1. és az 1/1 vadász század repülőállományának egy része. A 2/1. század kint maradó pilótáit az 1/1. Dongó századba helyezték át. Az összevont század parancsnokságát Bánlaky György főhadnagy vette át.

Az öszevont század tagjai:

Bánlaky György parancsnok Pánczél Imre Kőhalmy János Lukács Ottó Szabó István Kovács-Nagy László v. Szentgyörgyi Dezső Gyenis Tivadar Tarnay Sándor Raposa Zoltán Bárány József

főhadnagy hadnagy hadnagy hadnagy hadnagy hadnagy őrmester zászlós őrmester őrmester őrmester

Bánlaky vezetésével század egy részét Messerschmidt (Bf) 109 F4B vadászgépekre történő kiképzésre vezényelték Sztarij Oszkolba. Az Ilovszkoje repterén maradt vadászok vezetésével Pánczél Imre hadnagyot bízták meg. Ő október 30.-án lelőtt egy IL-2-es repülőgépet, majd másnap, 31.-én Alekszejevka keleti részén még 2-t. Az Il-2-ket Hurrican MK-II-es vadászgépek kísérték. Pánczél valójában három IL-2-t lőtt le, de az egyik csak sebzetten kényszerleszállt, és ezt a földön a tüzérség intézte el végleg, így ezt a gépet nem kapta meg légi győzelemként, hanem a tüzérségnek igazolták.

Pánczél Ilovszkoje-n maradt rajának tagjai voltak: Kovács-Nagy László zászlós, Bárány József és Takács István őrmesterek. Kovács-Nagy László egy LaGG-3 vadászgépet semmisített meg ezen a napon, Takács István őrmester viszont lezuhant, és hősi halált halt Ruszkaja Matrenka település közelében. A raj helytállásáról a német rádió is megemlékezett, Pánczél nevét személyesen is megemlítve.

Október 25.-re a Bf-109-re képzettek már bevethetők voltak. vitéz Szentgyörgyi Dezső ezen a napon repülte az első Bf-109 bevetését, majd 27.-én az első vadászbombázó küldetést 4 db 50 kg-os bombával.

November elejére Pánczél, és visszamaradt társai is átvezénylésre kerültek Sztarij Oszkolba a Bf kiképzésre.

December 6. a magyar Bf-109-ek áttelepültek Rosszosba a 8. olasz hadsereg mögé, és megkezdték a vadászbombázó feladatok végrehajtását. A következő négy nap alatt Pánczél Imre egymaga három mozdonyt, tizenhét gépjárművet, harminc lovat, és jelentős élőerőt semmisített meg.

December 16.-án délelőtt a bombázásra induló Dongók két Il-2-t láttak meg a Don felett, amik menekülni kezdtek. Orosz területre érve a magyar vadászok ledobták a bombáikat, és utolérve az ellenséget, mindkettőt lelőtték. Az egyiket Pánczél Imre, a másikat Bánlaky György. Pánczél Imre hadnagynak ez lett az ötödik légi győzelme, és ezzel az első magyar légi ász lett a II. világháborúban. Ám a napnak még nem volt vége. Délután ugyanis Pánczél és Bánlaky megint lelőtt egy-egy IL-2-t. Mind a négy légi győzelem Pavlovszk déli részén történt.Ez idő tájt, december közepén került ki a századhoz Fábián István szakaszvezető. Szintén ebben a hónapban vezényelték a harctérre Újszászy György századost, hogy az 1/1. század parancsnokságát átvegye. Ekkora a század V-002 jelű gépe Sztarij Oszkolban összetörött.

1943. január elsején a század nyolc pilótája az 52/III. német vadászrepülő-osztály kötelékében teljesített frontszolgálatot a rosszosi repülőtéren hat vadászgéppel, öt pilóta pedig Sztarij Oszkolban tartózkodott átképzésen négy vadászgéppel. Az üzemi század (földi személyzet) kisebbik része Rosszosban nagyobbik része Sztarij Oszkolban szintén átképzés alatt állt.

Január 4.-én a Dongó század a kedvezőtlen időjárás ellenére is bombázó bevetést hajtott végre egy géppárral, majd másnap három repülőgéppel Novaja Kalitvától északkeletre, a Don túlpartján lévő erdőben gyülekező szovjet erők ellen.

Január 11.-én négy géppár szállt fel az 1/1. századból. Feladatuk, hogy az orosz arcvonalon átrepülve, szabadvadászatot repüljenek. Egy órai repülés után, feladatukat elvégezve, (ellenséges géppel nem találkoztak) hazafelé indultak, Szvobodánál kb. 100-300 méter magasságban repülték át a Dont. Itt heves puskatüzet (gyalogsági) kaptak. A saját légvédelmi tűz következtében Pánczél Imre hadnagy V-004 jelzésű gépe kigyulladt. Kísérőjének, Szabó István zászlósnak jelentése szerint Pánczél gépe a folyó átrepülését követően balfordulóba kezdett, illetve ezzel egy időben hörgő hangot hallott a fejhallgatójában. Repülőgép alján két kis lángnyelv jelent meg, egyre jobban bedőlt balra, félig háthelyzetben égve felcsapódott a földön. A pilótának csak a kabintető ledobására, és a gép hátára fektetésére volt ideje, az ugrásra már nem. Gépével Kadubez mellett a földbe csapódott, és hősi halált halt a légierő első ásza, újabb pótolhatatlan veszteséget okozva a századnak. Pánczél Imrét január 14.-én helyezték örök nyugalomra Alekszejevszkában. Halála után az apja kérésére vitézzé avatták. Ugyancsak posztumusz kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést. Életében a Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronz Érdemérme hadiszalagon a kardokkal (1942. október 1.), Német II. osztályú Vaskereszt (1942. december 21. – valószínűleg az 5. légi győzelemért) kitüntetéseket, valamint a Tűzkereszt I. fokozatát a kardokkal és koszorúval birtokolta.

Január 12.-én megindult az urivi hídfőből az orosz támadás. A nap folyamán két Bf-109 vadászgép pár végzett vadászbombázó támadásokat Szvoboda és Szeljavnoje térségében. 2-2 Héja pár az 5/2. századból pedig kísérte őket.

Január 13.-án a vadászrészleg parancsot kapott Ilovszkojeba való áttelepülésre, de a nagy köd miatt nem tudták végrehajtani.

Január 14.-én a déli órákban az összes bevethető vadászgépet légtérbiztosításra, és felderítésre küldték. Az utóbbira azért, mert a távolfelderítőknek mindössze két bevethető gépe volt. Még ezen a napon, légi úton megkezdték a részleg anyagának Ilovszkojeba való áttelepítését.

Január 15.-én hajnalban szovjet páncélosok támadták meg a rosszosi repteret. Csak a német zuhanóbombázó és vadászkötelékek támogatásával tudta a földi páncélelhárítás visszavonulásra kényszeríteni az oroszokat annyi ideig, hogy a délutáni órákban sikerüljön áttelepülni Ilovszkojeba. Egy Messerschmidtet fel kellett robbantani, mert szét volt szerelve.

Január 16.-án 10 órakor a németek kiürítése nyomán elrendelték az Urazovóba való áttelepülést.

Január 17.-én a Dongó század vadászbombázó bevetéseket hajtott végre az 52/I. német vadászosztállyal együttműködve. Ezen a napon elrendelték az urazovói reptér 18.-án történő kiürítését is.

Január 18.-án az 1/1. vadász század áttelepült Sztarij Oszkolba nyolc üzemképes Bf-109 géppel.

Január 20.-án az 1/1. század utasítást kapott, hogy az üzemi részleg nagy részét indítsák el Harkovba, a részleg Sztarij Oszkolban maradó része, illetve a pilóták az 52/I. német vadászosztállyal működjenek továbbra is együtt.

Január 22.-én repülési tilalom volt a rossz időjárás miatt. Ez azonban nem vonatkozott a Dongó századra, mely három vadászbombázó támadással próbálta lassítani az oroszok előrenyomulását Golofajevka irányába.

Január 28.-án a század már Harkovban állomásozott.

Február 4.-én döntés született, hogy az 1/1. vadász század továbbra is a német 52/I. vadászosztálynak alárendelve fog harcolni.

Február 13.-án a Poltaván állomásozó 1/1. vadászszázad mindössze négy bevethető Bf 109 vadászgéppel rendelkezett. Ezeket (V-003, V-011, V-012 jelzésűek) az 5/2 századnak adták kiképzési célokra. A V-007 jelzésűt megtartották, és ugyanekkor Konotopon nyolc új Bf-109 F4B vadászgépeket vehettek át.

Február 22.-től az 1/1. vadász század a Dél hadseregcsoport ellentámadásának légi biztosításában kellett vadászbombázásokat, alacsonytámadásokat, oltalmazást végrehajtani Grajvoron, Bogoduhov, Merefa, Ahtirka térségében. A hónap végéig a század mintegy huszonöt géppár bevetést hajtott végre.

Március 1.-én a Dongó század kilenc hadra fogható Bf-109-cel rendelkezett. (V-007, V-013, V-014, V-015, V-016, V-017, V-018, V-019, V-020,)

Márciusban Újszászy György százados Umanyban elvégezte a Bf-109-re való átképzést. Őt még decemberben küldték, hogy vegye át az 1/1. század parancsnokságát. Az átképzés után átvette Bánlakytól a század vezetését. Újszászy rutinos pilóta volt, az 1/3 század kötelékében 1941-ben két légi győzelmet jegyzett. Bánlaky első tiszt lett, de nem sokáig, mert áprilisban hazarendelték. Bánlaky 81 bevetést repült a Dongó században. Később a 101/4. század parancsnoka lett, 1944. november 6.-án halt hősi halált Gyimrót mellett.

Március hónapban a század Harkov visszafoglalásában segédkezett. A németek elsősorban vadászbombázó feladatkörben használták a magyar vadászokat továbbra is. Ez nagyban befolyásolta a légi győzelmeik számát. Persze a magyar vadászok azért mindent megtettek a körülményekhez képest a minél jobb eredményekért. Újszászy György százados még az ismerkedő repülések alatt Joachim Kirschner főhadnagy géppárjaként április 27.-én egy IL-2-t, 28.-án egy La-5 vadászgépet.

Április 28.-án Jány Oszkár vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka törzsével együtt hazatért, a kint maradó csapatok ezután csak megszálló feladatokat láttak el. A Magyar királyi honvéd megszálló erő parancsnokság a repülők felett nem gyakorolt hatalmat, azok a német repülőknek alárendelve folytatták harcaikat.

Május 9.-én Tarnay Sándor őrmester kísérőjével Gyenis Tivadar zászlóssal Valjuki környékén bevetésen ütközött, és mindketten hősi halált haltak. Gyenis, az egykori Bencés diák halálakor 21 éves volt. Ha minden igaz éppen Tarnayt fényképezte (szenvedélyes fotós volt), amikor ütköztek.

Június 5.-én kezdetét vette a Kurszki csata, amely során a magyar gépek a vadászbombázó szerepkörből visszatértek a vadász szerepkörbe, és ez meglátszott a légi győzelmeiken is.

Június 17.-én Fábián István szakaszvezető ezen a napon három bevetést repült, és az utolsón egy orosz vadászgépet lőtt le.

Június 26.-án v. Szentgyörgyi Dezső egy évnyi sikertelenség után megkezdte azt a menetelést, amely a II. világháború legtöbb lég győzelmet elért pilótájává emelte. Ezen a napon Grazonjetól délnyugatra egy Jak-7b vadászgépet sikerült lelőnie. Öt magyar JU-88 bombázót kísértek Fábián István szakaszvezetővel, mikor az orosz vadászok megtámadták a bombázókat. Ezek közül sikerült egyet lelőnie. Ez volt Szentgyörgyi 92. bevetése. Kísérője, Fábián István szakaszvezető is lőtt egy Jak-7b repülőgépet.

Július 7.-én Szentgyörgyi megszerezte második légi győzelmét Bjelgorod-Volcsanszk térségében légtérbiztosítás során. A bevetés alatt Papp Tibor főhadnagy kísérője volt, mindketten egy-egy La-5 vadászgépet lőttek.

Július 8.-án Újszászy György szorult helyzetből mentette ki egy légiharc során az 5/2. század egyik pilótáját, Dálnoki Kenyeres Miklós hadnagyot, aki mögé egy La-5 repülőgépnek sikerült beülnie.

Július 13.-án Újszászy György százados Fábián István szakaszvezető kísértében Bjelgorodtól északra lelőtt két Il-2 repülőgépet, melyek egy német páncél elhárításra beállított 88-as légvédelmi ágyú ellen akartak alacsony támadást végrehajtani. Ezzel hat légi győzelmet szerzett, és így légi ász lett. Fábián István ezúttal is követte aktuális géppár parancsnokának példáját, és ő is lelőtt egy Il-2-t.

Fábián István szakaszvezető nem tért haza Újszászyval, hanem kint maradt, és még két légigyőzelmet szerzett az 5/2. század tagjaként. Később az ősz folyamán azonban hazavezényelték az 1/1. századhoz. Tizennégy légi győzelemmel fejezte be a háborút, a legeredményesebb tiszthelyettes volt. 1993. május 6.-án hunyt el az Ontario állambeli Hamiltonban. Pilótaképesítését ő is 1940-ben a magyar királyi honvéd légierő Dél-Olasz Repülő Tanfolyamán /DRT/ szerezte, akárcsak Nemeslaki Zoltán, és Kereki Károly.

Augusztus 1.-én Újszászy megszerezte utolsó, hetedik légi győzelmét egy Boston bombázó ellen. Bár Újszászy túlélte a háborút, és harci bevetéseinek száma 120 felett járt (csak augusztus 3.-án 10 bevetése volt), újabb igazolt légi győzelmet már nem sikerült szereznie. Újszászy György 1981. október 2.-án hunyt el a pennsylvaniai Pottstownban.

Augusztus 3.-án a szovjetek ellentámadásba mentek át Kurszknál. Az 1/1. század rengeteg gépbevetést, 58-at repült, melyből hetet Szentgyörgyi hajtott végre. Ezen a napon Szentgyörgyi két légi győzelmet is szerzett. Az elsőt reggel 7:30-kor Bjelgorodtól nyugatra, amikor is Papp Tiborral főhadnaggyal egy tizenkét gépből álló Il2 köteléket észleltek alacsonyan. Ezek közül lőtte le a jobb szélső gépet. A második győzelmét 17 óra után aratta, amikor egy magyar Fw189 közelfelderítőt kísért. Három La-5 alulról próbálta megtámadni a felderítőt, amikor Szentgyörgyi a jobb szélsőre támadt. Az hiába menekült zuhanásba, a magyar pilóta lelőtte.

Augusztus 4.-én négy Bf-109-est helyeztek ki Varvarovkára, hogy a németekkel jobban együttműködhessenek. Szentgyörgyi délután talált tizenkettő Pe-2-es orosz bombázót, amint a német vonalakat bombázták. A bal szélső szárnyát lőtte nagyon közelről, minek következtében a bombázó kigyulladt, és lezuhant. Szentgyörgyi is légi ász lett. A nap utolsó bevetésén német zuhanóbombázókat kísértek, amikor La-5 gépek támadták meg őket. A biztosító vadászoknak sikerült a zuhanóbombázókat megvédeniük, és Szengyörgyi a hazafelé térő La-5 kötelék egyik kísérőjét 3000 méterről rázuhanva lelőtte. Ez volt a hatodik igazolt légi győzelme, és az utolsó is az 1/1. század kötelékében.

Újabb légi győzelmeit már az átnevezett századdal, a 101/2. Retek-kel aratta. 29. igazol légi győzelemmel zárta a II. világháborút. A kommunista vezetés sokáig börtönben tartotta, majd 1956-tól a Malév pilótája volt. 1971. augusztus 28.-án Il-18-as utasszállítójával Koppenhága előtt a tengerbe zuhant. Nevét viseli a Magyar Honvédség kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisa. De nem csak Szentgyörgyi aratott győzelmet ezen a napon. Hautzinger Sándor zászlós (1941-ben az 1/3. századdal már járt a harctéren), aki az 1/1. században még július 19.-én repülte az első bevetését, szintén tagja volt a varvarovkai 1/1. különítménynek, és Bjelgorodnál egy Il-2 lelövését jelentette. Ez volt az első igazolt légi győzelme.

Augusztus 8.-án Hautzinger tovább növelte győzelmei számát. Szintén Bjelgorodnál, de ezúttal egy Jak-1 ellen.

Augusztus 10.-én egy hajnali riadóstartot követően Hautzinger áldozatává egy Il-2 vált. Egy hűtőlövés miatt a magyar pilóta a saját vonalaknál hasra szállt.

Augusztus 16.-án Molnár László hadnagy, aki július 22.-én került ki az 1/1. századhoz (Újszászy György az unokabátyja volt neki) megrepülte első két bevetését, és a másodikon egy Il-2 lelövését jelentette. Ő sem tért haza az 1/1. századdal, hanem kint maradt az 5/2. tagjaként, és tovább légi győzelmeit már e század tagjaként gyarapította.

Augusztus 17.-én Hautzinger zászlós ismét lelőtt egy szovjet repülőgépet. Hautzinger sem tért haza az 1/1. századdal, kint maradt. Megsebesült, majd 1943 novemberében csendben leszerelték, miután kiderült, hogy az anyja kikeresztelkedett zsidó. A háború után nevét Jásdira változtatta, és az olimpiai keret evezőseinek mesteredzője lett. 1986. április 26.-án Budapesten hunyt el. Az evezősök Jásdi Sándor emlékversenyeket szoktak rendezni a Dunán a tiszteletére.

Augusztus hónapban a német csapatokat az oroszok egyre hátrálásra kényszerítették, és ez azzal járt, hogy a Dongó század is egyre nyugatabbi területekre kényszerült áttelepülni.

Szeptember 4.-én az 1/1. és az 5/2. század is Poltavára települt, ahol megkezdték a két század egyesítését. Az 1/1. század zöme Újszászy György parancsnoklása alatt Lembergen keresztül Bf-109 repülőgépeik nélkül hazatelepült Szolnokra.

Szolnokon a századra nyugalmasabb hónapok következtek. Egészen április 1.-ig, amikor is az 1/1. vadászszázadot bevonták a honi légvédelembe az amerikai bombázások miatt.

1944. április 3.-án Papp Tibor főhadnagy az amerkaiak elleni első bevetésén Kulcs felett egy B-24 lelövésével gazdagodott, ami a negyedik légi győzelme volt. Papp Tibor végül 5 légi győzelemmel fejezte be a háborút, 1991. november 13.-án hunyt el Budapesten.

1994. április 13.-án Újszászy György első bevetését repülte Kereki Károly őrmesterrel az amerikaiak ellen. Egy Liberátort támadtak, melynek faroklövésze eltalálta Kereki motorját. A pilóta kiugrott, de ejtőernyője a gépe farokrészére akadt, és a pilóta a gépével együtt zuhant le. Újszászy megpróbálta a Liberátor lelövését Kereki számára igazoltatni, de ez nem sikerült. Kereki Károly Nemeslaki Zoltán, Fábián István és Raposa Zoltán őrmesterrel együtt végezte el 1940-ben a magyar királyi honvéd légierő Dél-Olasz Repülő Tanfolyamát /DRT/.

A Dongó század, mint név 1944. május elsején szűnt meg, amikor a század nevét „Retek”-re változtatták, és a 101. vadászrepülő osztály 2. százada lett 101/2. számmal, és Szolnokról Veszprémbe települt.

Már a „Retek” század tagjaként Kőhalmy János főhadnagy 1944. június 16.-án légharcban vesztette életét. A Tolna megyei Újireg mellett zuhant le. 25 éves volt.

Molnár Lajos őrmester a 101/4. (Vihar) század tagjaként 1945. február 4.-én eltűnt.

Bárány József őrmester a 101/1. (Zongora) század tagjaként 1944. május 24.-én megsebesült.

Molnár László hadnagy nagyon kevés ideig volt a Dongó század tagja. 1944. augusztus 7.-én mint az 101/3. (Drótkefe) század tagját ejtőernyőn lelőtték. 25 légi győzelemig jutott. 23 éves volt.

Raposa Zoltán őrmester, aki valószínűleg a 2/3. Ricsi vadászszázadból került át a Dongókhoz, 1945. március 29.-én repülőbalesetben halt hősi halált a 101/1. (Zongora) század tagjaként. 24 éves volt.

Ezután 60 évnek kellett eltelnie, hogy az egykori DONGÓ század poraiból megéledő Főnixként feltámadjon Kecskeméten (amely városhoz régi DONGÓ hagyományok kötődnek) a MH “Szentgyörgyi Dezső” harcászati vadászezred második századaként. De ők már a MIG-29-esekkel repülnek. A háborút túlélő magyar vadászrepülők még élő katonái mit kívánhatnak nekik? Kemény akarattal éljék túl a magyar légierő nehéz időszakát, őrizzék elődeik nemes hagyományait, és legyenek büszkék bátor elődeikre! Jó leszállást, DONGÓK!

Megjegyzés:

A század történetének alapja a Dongó oldalon korábban fent lévő történelmi anyag volt, ami Tobak Tibor által a TopGUN magazniban írt cikken alapult. Ám ez ellentmondásokat tartalmazott, és túl kevés ideig követte a század történelmét. A századdal 1942 nyarán történteket M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1938-1945 (Zrínyi, 1999.) segítségével állítottam össze. Könnyű dolgom volt egészen július 30.-ig, a 2/1. század kiérkezéséig, hiszen eddig csak a Dongó század szerepelt a harctéren, mint vadász egység. Utána már jobban segítséget kellett kérnem Punka-Sárhidai: Magyar Sasok, A Magyar Királyi Honvéd légierő 1920-1945 (Zrínyi, 2006) könyvből, mely a Bánlaky féle század összeállításához (a könyvben általam fellelt hibák javítva lettek – Raposa Zoltán nevének tévesen Jánosra írása), valamint a század Bf 109 F4 lajstromjai alapján a gépek történeteihez (a többi forrás eseményeinek időrendjével egyeztetve). Hatalmas segítség volt a század történet összeállításában Becze Csaba: Elfelejtett hősök, A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban (Puedlo, 2006), mely személyes sorsokon keresztül ad egy keresztmetszet a század történetéről. Külön értéke a könyvnek, hogy az egyes pilótákhoz olyan történetek olvashatók, melyek a könyvben szereplő Dongóknál nem (Dalnoki mögött lévő La-5 Újszászy általi elkergetése), vagy a könyvben nem szereplő pilóta egy légi ásszal közös eseménye (Kereki Károly halála). Sokat segített az Internet is. A Roncskutatók honlapján Becze Csaba értékes és érdekes megjegyzései, mint például Gyenis Tivadar fényképezés mániája, és ütközésének története, vagy Gémes repülőgépén a gémeskút. Vagy a Pumaszállás, ahol az utólagos sorsok kiderítésében találtam segítséget. Biztos vagyok, hogy akadnak hiányosságok. Ilyen például a szolnoki időszak alatt 1941 szeptember elsején nem Szabó Mátyás volt a század parancsnoka, hanem Kiss Zoltán főhadnagy, ami még tisztázásra szorul. Ezért, ha valaki valamit máshogy tud, azt kérem jelezze.

(Fleischer Tibor – V.4_Hans)

Kapcsolódó linkek:

• Egy pilótasors valósága
• A kecskeméti Dongó Század honlapja